Az ELTE BTK
Irodalomtudományi Doktori Iskola
hallgatóinak publikációs fóruma

 

 

Főoldal



 

Veszelszki Ágnes:*
A Nyugat folyóirat hirdetésszövegei 1908 és 1911 között

Ajánló: Kenyeres Zoltán

Letölthető változat (pdf)

1. Miért éppen a Nyugat és miért éppen a hirdetések?
2008-ban lesz százéves a Nyugat. Ám nem csupán emiatt időszerű a Nyugattal foglalkoznunk: e 20. század eleji irodalmi folyóirat a polgárosodás és modern nagyvárosi identitás szinonimája lett.
     „A társadalom nem csupán befogadója – állítja a tömegsajtót kommunikációs rendszerként vizsgáló Lipták Dorotty1–, hanem alkotója, szabályozója és felhasználója is az újságnak”. E következtetéshez kapcsolódik Bíró Lajos érvelése: „a sajtó annyi, mint az a társadalom, amelyben él, az író csak azt írhatja, aminek a befogadására a tömeg elő van készítve. A közönség véleményének hullámzását követni, ez a legnagyobb lapsikerek titka.”2 A társadalmi és kulturális rendszerekben bekövetkezett változások lineárisan korrelálnak a publicisztikai rendszerekben bekövetkezett változásokkal.3
     A Nyugat és hatása számos tanulmány alaptémája. Azonban a Nyugat reklámszövegeinek vizsgálata mindmáig körüljáratlan terület, annak ellenére, hogy a nyugatosok is foglalkoztak vele 1931-ben az úgynevezett reklám-ankétjukon.4 Jelezték a reklámszöveg mint új műfaj létrejöttét, valamint választ kerestek az írhat-e „igazi” író reklámszöveget5 kérdésre. 
A Nyugat-beli hirdetések lényegesen hozzájárultak a folyóirat pénzügyi stabilitásához. A Nyugat „törzselőfizetőiből,6 a hirdetési díjakból és […] a gyáriparosoktól szerzett kultúrsegélyből tartotta fenn magát”,7 olvashatjuk a Nyugat főszerkesztőjéről, Móricz Zsigmondról írt monográfiában.


1. kép: A Nyugat kiadóhivatala hirdetéseket vesz fel

Vizsgálatomban a megjelenéstől számított első (1908–1911) négy év hirdetéseit tanulmányoztam, a Nyugat 1979-től az Akadémiai Kiadónál megjelent reprint kiadása8 alapján. A négyszer huszonnégy lap mintegy 250-féle hirdetést tartalmaz, összesen 2679 megjelenéssel.
     A hirdetések mennyisége lapszámonként nőtt (1. diagram): az 1908-as első folyóirat három darab, fél-fél oldalt elfoglaló hirdetéséhez képest az 1911-es 23. Nyugat-szám már közel harmincszor ennyi, 82 hirdetést tartalmaz (2. és 3. kép).


1. diagram: A hirdetések számának alakulása lapszámonként (1908–1911)

 


2. kép: Hirdetésoldal 1908-ból


3. kép: Hirdetésoldal 1911-ből

2. A hirdetés (a reklám)
A reklámtörvényen alapuló Magyar reklámetikai kódex meghatározása szerint a hirdetés olyan gazdasági tájékoztatás, amely egyrészt a fogyasztót áruk, szolgáltatások igénybevételére felhívja, befolyásolja, másrészt pedig a fogyasztóval az áru tulajdonságait és használati módját ismerteti.9
     A kommunikációelmélet-kutató Róka Jolán10 termékekre vagy eszmékre vonatkozó, azonosítható szponzoroktól származó, meggyőző információk fizetett, nonperszonális kommunikációjaként definiálja a reklámot. David Ogilvy könyvének nyitómondata is reklámdefiníció: „Én a reklámot nem tekintem se művészeti ágnak, se szórakoztató műfajnak  – szerintem a reklám ismeretközlő eszköz.”11
     Amennyiben a hirdetést ismeretközlő eszközként fogjuk fel, érvényesek rá a szerkesztőségi stílus követelményei, amelyeket a 20. századi politológus nevét viselő Lasswell-képletként12 ismerünk. A Lasswell-képlet szerint a sajtóbeli információnak elsősorban a ki, mi, mikor, hol, milyen forrásból, másodsorban pedig a hogyan és miért kérdésekre kell választ adnia. A Nyugat hirdetéseit e rendszer szerint ismertetem.

3. A hirdetések – a Lasswell-képlet alapján
          3.1. Mit?
A hirdetésszövegek alapvetően árukat és szolgáltatásokat hirdetnek, ugyanakkor a fogyasztói kultúra a hatalmi viszonyokat is jelzi: „A fogyasztók – írja Fox és Lears – nemcsak árucikkeket vesznek, hanem befogadják egyúttal a hivatásos tanácsadás, az eladási stratégiák, a kormányzati programok, a választói alternatívák és a boldogság reklámok sugallta mintáit is”.13
     Szabó Dániel14 plakát- és magazinmegfigyeléseivel korrelálnak a hirdetett árucikkek típusára vonatkozó statisztikai adataim: Az 1900 körüli hirdetések nagy része „papíriparhoz, vagy a könyv-, illetve az újságkiadói tevékenységhez kapcsolódik”, ezenkívül gyakorta hirdetett cikkek az élelmiszerek és alkohol, a gyógykészítmények, a kozmetikumok, a háztartási eszközök és szerek vagy a korszakban modernnek tekintett termékek (a kerékpár, az írógép, a villanyégő).
      Sajátos hirdetéstípust képviselnek a Nyugat Könyvtár15 általam „önhirdetés”-nek nevezett reklámjai. Buda Attila megállapítása szerint a Nyugat szerkesztői a biztos(abb) anyagi alap megteremtése érdekében fordultak a könyvkiadás felé. Hatvany Lajos és Fenyő Miksa szerkesztésében indult el a Nyugat Könyvtár füzetsorozata.16 „A Nyugat 1909. május elsejei számában hirdette először Kemény Simon kötetét, valamint Babits Mihály Levelek Iris koszorújából című versgyűjteményét.”17


4. kép: A Nyugat Könyvtár egyik kötetének címlapja

Az „újság- és magazinhirdetés kifejezetten olcsó, a századforduló után tehát egyre többen […] szánják rá magukat e reklámlehetőség kihasználására. Jelentősen megnő a ruházkodási cikkek hirdetése […]”.18
     A közel 250 típusú Nyugat-hirdetést a szépészet, könyv, szórakozás, szolgáltatás, műszaki cikkek, háztartás, papíráru, élelmiszer, folyóirat-újság, oktatás, egészség, katonai értesítés, állattartás kategóriák szerint csoportosítottam (2. diagram). Az összes hirdetés több mint negyedét a ruházati és szépészeti cikkek teszik ki, amiből feltételezhető, hogy egyre inkább nőtt a kereslet is az ilyen típusú termékek iránt (és ezzel együtt a kínálat is). Hasonló következtetésre jutott a 20. század eleji fogyasztói szokásokat leíró Pásztor Mihály. Arra a kérdésre, vajon mennyit költenek a budapesti polgárasszonyok ruhára, a következő választ kapta: „Állandó szabály van: többet, mint amennyit vagyoni viszonyuk megengedne.”19


2. diagram: Az árucikktípusok aránya az összes hirdetéshez képest

Nem csupán az összes hirdetéshez viszonyított arány az árulkodó, hanem az is, miként változott az egyes árucikktípusok hirdetésének száma a négy év alatt (lásd 3. diagram). A legszembetűnőbb a szépészeti, ruházati cikkek, valamint a szórakozási lehetőségek hirdetésszámának növekedése.


3. diagram: Az árucikktípusok hirdetésének száma, évenként (1908–1911)

          3.2. Kinek?
Az előfizetői számadatokból nem lehet arra következtetni, kik lehettek a folyóirat olvasói. Helytálló Lipták Dorottyának a szórakoztató és ismeretterjesztő képes hetilapok vizsgálata során megfogalmazott megállapítása, miszerint a „tényleges olvasótábor feltérképezése ma már szinte lehetetlennek tűnik”.20 Mivel az előfizetési listák a lapok féltve őrzött üzleti titkai közé tartoztak, más forrásokhoz (a kiadványok szerkesztőségi rovataihoz, az olvasói levelezéshez és a kortársak visszaemlékezéseihez) kell fordulnunk ilyen jellegű információkért.
      Árulkodó lehet többek között a hirdetésekben megszólított célközönség is. A nőknek szánt árucikkek hirdetésének megsokszorozódása a nőolvasók megnövekedett-megváltozott szerepére21 utalhat. Nemcsak a termék, hanem a hirdetésszövegbeli megszólítás is jelzi ezt: Anyák figyelmébe! (tápszer); Nagyságos Asszonyom! (divatterem); Az előkelő hölgyvilágnak (arckrém) (5–7. kép).


5. kép: Tápszerreklám


6. kép: Divatterem hirdetése


7. kép: Az Ilike arckrém reklámja

A megszólításszerű formulák célja nem csupán az olvasóközönség tényleges megszólítása, hanem gyakorta a figyelem felkeltése is; mint például a két, felkiáltójeles mondattal („Milliárdosok! Fejedelmek!”) indító, mondatszerkezetével megtévesztő hirdetés (8. kép).


8. kép: Musika Részvénytársaság: figyelemfelkeltés álmegszólítással

            3.3. Hol?
A hol? kérdésre elsődlegesen a szövegek tipográfiailag kiemelt elemei adnak választ. Szabó Dániel22 vizsgálatai szerint az áruhirdetések kétharmadában márkákat reklámoznak, s csak a harmadukban egy-egy boltot, ami közvetve azt jelzi, hogy a reklám tömeges elterjedésének egyik előfeltétele a törvényesen védett márkanevek kialakulása. E megállapítással ellentétben az általam vizsgált folyóiratbeli hirdetéseknél a (tördeléssel, betűmérettel, betűtípussal, esetleg grafikával) leghangsúlyosabbá tett elem a cégnév vagy a bolttulajdonos (9–10. kép). Természetesen kiemelt jelentősége van a kínált szolgáltatásnak és az áru nevének is (11–12. kép), bár ezekre a cégnévnél ritkábban hívja fel a figyelmet valamilyen nyomdatechnikai megoldás. Alig fordul elő olyan reklám (13–14. kép), amelyen a tipográfia először a helyszín megjelölésére vezeti az olvasó tekintetét.


9. kép: Grünvald és Váhl (hangsúlyos cégnév)


10. kép: Schmidt Viktor és Fiai (hangsúlyos cégnév)


11. kép: Saturatió zsiradék (hangsúlyos terméknév)


12. kép: Palma czipősarok (hangsúlyos terméknév)


13. kép: Parád gyógyfürdő (hangsúlyos helyszín)


14. kép: Margitligeti szanatórium (hangsúlyos helyszín)

            3.4. Mennyiért?
Így szól a Magyar Újság szellemes megfogalmazása az árak kérdéséről: „A hirdetések világában élünk. Ez pedig nem rossz jel, mert arra mutat, hogy a közönségnek van kidobni való pénze.”23
      A hirdetésekben gyakorta megjelenő fordulat, hogy a kínált árukkal kapcsolatban a vevőknek ingyenes tájékoztató füzetet küldenek, amelyből a termékről és az árakról további információk nyerhetők („Árjegyzék kivánatra bérmentve”, l. 14–15. kép). Az árjegyzékek kulcsszerepet töltenek be a kor fogyasztói információs rendszerében,24 e tájékoztatók a mai árukatalógusok és áruházi reklámprospektusok elődei.


15. kép: Teudloff K. és Dittrich T.: árjegyzék

Mivel a (különösen a középosztályból kikerülő) vásárlók főleg az árakat figyelik, ezért a „hirdetések mindig nagy súlyt fektetnek az árra”:25 „Mérsékelt árak!” (Schön és Lustig cipőkereskedők), „jutányos áron” (Műszaki szijgyártó vállalat), „olcsón vásárolhat modern irodai szereket” (Pauker), „polgári árak” (Palota nagykávéház), „igazi reklámár” (Női kalap bazár).

            3.5. Hogyan?
Az 1931-es reklámankét kapcsán idézi Faragó László26 Herbert N. Casson elhíresült mondatát, miszerint nem az a fontos, hogy mit, hanem hogy miként hirdetünk.
      A hirdetés mikéntjének elemei: a reklám megszövegezése (amelynek tömörnek, könnyen érthetőnek és megjegyezhetőnek kell lennie), az állandó márkanév és jelmondat (amely a termék arculatát állandóvá teszi), illetve a képi megjelenítés (amely a szöveg értelmezésében segít és gyors hatást ér el).27 A szöveg-kép arány aranyszabálya: „Ha az ügyfél nyekereg, legyen az embléma nagy, kerek. Ha továbbra is jár a szája, oké, legyen ott a gyára. De csak teljes végszükségben legyen ott az ügyfél képe!”28 Az egyébként nem illusztrált  Nyugatban a hirdetésekben előkerülnek a képi elemek is – esetleg a hirdetett áru képeként (16. kép), vagy logóként (17. kép), netán a termékhez kapcsolódó „életérzés” megjelenítéseként (18. kép).


16. kép: Monarch Visible írógép (a hirdetett termék képével)


17. kép: Katz Pfeffer és Társa (a macskával mint emblémával)


18. kép: A Törley pezsgő reklámja (a folyóiratban 90 fokkal balra elfordítva jelent meg)

A hirdetésváltozatok lehetővé teszik – többek között – a háttérinformációk megismerését is, nyomon követhető például a könyvkötő Bassist-Barta Sándor profil- és névváltoztatása (19–21. kép).




1921. kép: Három kép Barta-Bassist Sándor több mint tízféle hirdetése közül

            3.6. Miért?
Ha a termékek tulajdonságai különbözőek, akkor a vásárlókra a kognitív érvek hatnak, vagyis a verbális meggyőzési stratégiát érdemes választani. Ha viszont a termékek alig különböztethetők meg egymástól, akkor az affektív rábeszélés a célravezető, ennek elemei a kép, a szlogen, a logó és a referenciák.
A vizsgált időszakban (1908–1911) a legjellemzőbb vonatkoztatási pontok:
      A „kir. és cs.”, „udvari”, „úri” a mintaadó referenciacsoportok a rendszerint középosztálybeli vásárlók számára. Az udvari szállítói cím a megbízhatóság látszatát erősíti, illetve „a vállalkozásnak és a bolt vásárlójának egyaránt előkelő státuszt kölcsönöz”.29


22. kép: Arnheim cs. és kir. udv. szállító


23. kép: Pintér Gyula cs. és kir. udvari szállító


24. kép: Brachfeld úri szabóság

Az udvari szállítói címhez hasonlóan a vállalkozás stabilitását, megbízhatóságát sugallja a cégalapítás évének feltüntetése (l. 22. kép: „A kontinens legrégibb pénzszekrény- és tresorgyára”, 25. kép). A ’modern’ jelző viszont más értéket képvisel: az újdonság varázsát kínálja a vásárlóknak (21. kép)


25. kép: Goldberger Sam. F. és Fiai részvénytársaság („alapittatott 1787”)

Sajátos reklámérték volt a magyar iparpártolás, vagyis ha a terméket magyar (belföldi, hazai) áruként tüntették fel (26. kép). Ugyanakkor a külföldi (kiemelten az angol, a francia, a német és az amerikai) eredet is a meggyőzés alapjaként szolgált (27. kép).


26. kép: Magyar ipar: Franck kávépótlék


27. kép: Párizs, Berlin, London, New York…

A Nyugat-példák közül leginkább szűkszavúan a váci Kobrak nagyüzem hirdetője fogalmaz: „A Kobrak-cipők a legjobbak” (Szabó Dániel30 szerint e nagy céget jelentős árukészlete és ezáltal stabilabb helyzete nem ösztönözte harsányabb reklámtevékenységre, 28. kép).


28. kép: Kobrak-cipők a legjobbak

4. Továbbmutató–összefoglaló
A 20. század meghatározó közéleti és irodalmi folyóiratának mindeddig mellőzött területét, a hirdetéseit mutattam be – a mit, kinek, hol, mennyiért, hogyan és miért kérdések alapján. E kultúrtörténeti betekintés korántsem teljes, csupán egy új vizsgálati terület feltérképezése.
      Ezzel a multimediális szövegekből felépülő korpusszal – amely akár az összes Nyugat-évfolyam hirdetéseit felölelő adatbázissá bővíthető – további szempontok szerint is érdemes foglalkozni. A Nyugat-beli hirdetések összehasonlíthatók többek között a kor más sajtóanyagaiban (hírlapokban, folyóiratokban, családi lapokban) megjelent reklámokkal. A nyugatos reklámokra alkalmazható a vizuális retorika megközelítés-rendszere. Új adalékul szolgálhatnak a helyesírás és a lexikológia történetéhez (a mára elhomályosult jelentésű, ritka használatú szavak felkutatásával: ruggyanta, juta, törlőgummi, eternit pala). Irodalomtörténeti nézőpontból pedig további vizsgálat tárgyai lehetnek a kifejezetten az irodalmi műveket reklámozó szövegek.

5. Felhasznált irodalom

Bálint Gábor 2000. A két „Uj Idők” 1919-ben. In: Magyar Könyvszemle, 116. évf. 2000. 2. szám.
Magyar Írók Sátora. In: Nyugat, 1931. 22. szám. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00525/16413.htm
Bíró Lajos: A sajtó. In: Szociológia, kritika. Bp., 1911. 4–9.
Buda Attila é.n. A Nyugat Kiadó vázlatos története. http://www.btk.elte.hu/celia/ja/kiad_0.htm
Buda, Attila 1994. Adalékok a Nyugat Kiadó történetéhez. Bp., 1994, kézirat.
Buzinkay Géza 1992. A középosztály lakásideálja. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. Hanák Péter szerk., 13–26. Budapest: MTA Történettudományi Intézete.
Buzinkay Géza 1997. Bulvárlapok a pesti utcán. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár-ősz.
Faragó László 1931. Hozzászólás a Nyugat reklám-ankétjához. In: Nyugat, 1931. 4. szám. Disputa.
Farkas Lujza 1935. A Nyugat és a század eleji irodalomforduló, Bp., 1935, 44.
Federmayer Éva [é.n.] Polgári lakáskultúra és ezredfordulós nőiesség. Elmélkedés a magyar lakáskultúra-beszédmódról. http://www.replika.hu/pdf/35/35-07.pdf. 104–115.
Gawlas, Christine 2004. Sajtóügynökségek szövegei. In: MFE Hírlevél. A Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének Időszakos kiadványa. 2004/1. http://www.mfe.hu/hirlev_2004-1.html
Gyáni Gábor 1997. A kultúra adásvétele. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
Gyáni Gábor 1997. Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
Gyáni Gábor szerk. 1997. Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz. Tömegkultúra a századfordulós Budapesten.
Hanák Péter szerk. 1992. Polgári lakáskultúra a századfordulón. Bp., 1992.
Jakusné Harmos Éva 2005. A kereskedelmi és a politikai propaganda nyelvi eszközei. In: Magyar Nyelvőr, 2005. október–december 129. évfolyam 4. szám, 419–436.
Kenyeres Zoltán 1995. A Nyugat és kora. In: Irodalomtörténet 1995. évi 3. szám.
Kokas Károly [é.n.] Kivonat: Nyugat. Egy irodalmi legenda – digitálisan.
http://nda.sztaki.hu/kereso/index.php?a=get&id=12661&pattern= (a Nyugat CD ismertetőjéből) és http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm
Kókay György – Buzinkay Géza – Murányi Gábor 1994. A magyar sajtó története. Bp., 1994.
Lipták Dorottya 1997. A családi lapoktól a társasági lapokig. Újságok és újságolvasók a századvégen. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Kiadta: H. Bagó Ilona, Papp Anna, Tasi József, Tóth Anna, Bp., 1984.
Nagy Sz. Péter 1993. Hatvany Lajos. Bp., 1993.
Nyugat. http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm
Ogilvy, David 1992. Ogilvy a reklámról. Park Könyvkiadó, Budapest.
Róka Jolán 1998. A reklámról történeti távlatokban. In: Szathmári István (szerk.): Stilisztika és gyakorlat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 351–73.
Szilágyi István 1986. Régi boltok krónikája. A pest-budai kereskedelem történetéből. Bp., 1986.
Seidler, Andrea 1999. A nő mint a 18. századi periodikumok olvasója. A folyóirat-hirdetések, az előszavak és az ajánlások forrásértékéről. In: MKsz 1999. 1. 91–97.
Síklaki István 1994. A meggyőzés pszichológiája. Scientia Humana, Budapest.
Smith, Veronica 2004. Reklámszövegek. In: MFE Hírlevél. A Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének Időszakos kiadványa. 2004/1. http://www.mfe.hu/hirlev_2004-1.html
Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
Szikszainé Nagy Irma 1998. A szövegpragmatikai adekvátságot biztosító eszközök összefonódása egy reklámszövegben. http://www.c3.hu/~magyarnyelv/98-4/szikszaine.pdf
Vezér Erzsébet 1975. Fenyő Miksa írói pályája. Feljegyzések és levelek a Nyugatról, kiad. V. E., Bp., 1975, 5–47.
Viszoczki Mária 2007. Van képük hozzá??? http://maria.blog.hu/2007/09/03/van_kepuk_hozza_1
http://www.iskolakultura.hu/documents/2003/3/konf2003-3.pdf.

Jegyzetek

1 Lipták Dorottya 1997. A családi lapoktól a társasági lapokig. Újságok és újságolvasók a századvégen. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
2 Bíró Lajos: A sajtó. In: Szociológia, kritika. Bp., 1911, 4–9.
3 Daniel Lerner, idézi: Lipták 1997.
4 A reklámszöveg: új műfaj. A Nyugat-Barátok Körében nov. 4-én kiváló vitaest volt, amely emlékezetes marad, mert megállapította, hogy milyen viszonyban vannak s lehetnek az írók a reklámírással szemben. (Magyar Írók Sátora. In: Nyugat 1931/22. szám)
5 Válaszul a reklámankétra Faragó László így ír: „Kétségtelen, a Nyugat reklám-ankétjén két tényező hiányzott: az őszinteség és a szakember. Az őszinteség hiánya okozta, hogy még Karinthy Frigyes és Nagy Endre sem merte nyíltan kijelenteni: igenis írjon az író reklámot, ha tud! Viszont az igazi szakember hiánya folytán a vita egyoldalúvá vált és egy szó sem esett az érem másik oldaláról: vajon szüksége van-e a reklámnak az íróra? […] Pet Hayne […] azt írja, hogy amennyiben igazi író által fogalmazott reklámszöveg hatásosabb és eredményesebb, világosabb, jobb és célravezetőbb, amellett, hogy művészibb is, úgy igen: jöjjön az író, írja a hirdetések szövegét a »holnap vevőiért folytatott harcban«! Szerény nézetem szerint csak ez lehet a rözüméje egy ankétnek, amelyen azt a kérdést vitatják meg: »vajjon írhat-e az igazi író reklámszöveget«?” (Faragó 1931)
6 Az előfizetői adatokról lásd: Kenyeres Zoltán 1995. A Nyugat és kora. In: Irodalomtörténet 1995. évi 3. szám.
7 Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője, kiad. H. Bagó Ilona, Papp Anna, Tasi József, Tóth Anna, Bp., 1984, 363. (kiemelés: VÁ)
8 A Nyugat digitalizált változatában csupán a szövegek, illetve képként a címlapok szerepelnek. l. http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm [2007.09.22.]
9 Magyar Reklámetikai Kódex 1997. http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/magyar_reklamek.htm [2007.10.26.]; l. Gazdasági reklám: olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a továbbiakban: áru) értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő (a továbbiakban: reklám). 1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről, 2. §
10 Róka Jolán 1998. A reklámról történeti távlatokban. In: Szathmári István (szerk.): Stilisztika és gyakorlat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 352.
11 Ogilvy, David 1992. Ogilvy a reklámról. Park Könyvkiadó, Budapest, 1992: 7.
12 Gawlas, Christine 2004. Sajtóügynökségek szövegei. In: MFE Hírlevél. A Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének Időszakos kiadványa. 2004/1.
13 R. W. Fox-T. J. J. Lears, eds.: The Culture of Consumption: Critical Essays in American History, 1880–1980. Pantheon, New York, 1983. XII.
14 Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
15 A Nyugat Könyvtár művészi programja ugyanaz, melyet a Nyugat folyóirat is magáénak vall és a művelt magyar olvasóközönség osztatlan tetszésére megvalósítani törekszik: európai színvonalú magyar irodalmat teremteni, szóhoz juttatni mindazokat a törekvéseket – tekintet nélkül politikai hitvallásukra –, melyekben érdekes írói egyéniségek művészi formában nyilatkoznak meg, egyszóval esztétikai kultúránkat fejleszteni.
A Nyugat Könyvtárban megjelennek a magyar és a világirodalom legjobb termékei, különösen ügyelvén arra, hogy ne csak a népszerűség által jóváhagyott nevek jöjjenek gyűjteményünkben, hanem hogy olvasóink megismerkedhessenek olyan írókkal is, kiket eddig csak az irodalmilag művelt felső tízezrek körében ismertek és becsültek.
Szépirodalom, tudományos irodalom, a művészeti kritika minden fajtája, filozófiai irodalom egyaránt képviselve lesz e könyvtárban. [A Nyugat-könyvtár reklámszövege.]
16 Pienták Attila 1999. Egy Nyugat-részvény margójára. Irodalomismeret, X. évfolyam, 1999/1–2. szám.
17 Buda Attila é. n. A nyugat Kiadó vázlatos története. http://www.btk.elte.hu/celia/ja/kiad_o.htm.
18 Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
19 Pásztor Mihály é.n. Az eladósodott Budapest. Bp., é. n. 128–133.
20 Lipták Dorottya 1997. A családi lapoktól a társasági lapokig. Újságok és újságolvasók a századvégen. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
21 A reklámszakemberek „felismerték, hogy a fogyasztás terén még az abszolút férfijogú társadalomban is a nők játsszák a vezető szerepet, lévén, hogy feladatuk nem pusztán a háztartási áruk beszerzése, de a család férfi tagjainak ruházkodását is ők biztosítják. A nők ízlése kifinomultabb, jobban értenek a fogyasztás rafinériáihoz, nem beszélve arról, hogy ha a nőket sikerül megnyernie a cégnek, akkor a férjek és a fiak is ott fognak majd vásárolni. A vásárlásban a nő szakember – tartja a közvélekedés.” In: Szabó 1997.
22 Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
23 Magyar Újság 1869. 5. 15. / 2.
24 Szabó Dániel 1997.
25 Szabó Dániel 1997.
26 Faragó László 1931. Hozzászólás a Nyugat reklám-ankétjához. In: Nyugat, 1931. 4. szám.
27 Jakusné Harmos Éva 2005. A kereskedelmi és a politikai propaganda nyelvi eszközei. In: Magyar Nyelvőr, 2005. október–december 129. évfolyam 4. szám, 419–436.
28 Ogilvy, David 1992. Ogilvy a reklámról. Park Könyvkiadó, Budapest, 1992.
29 Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.
30 Szabó Dániel 1997. Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed. Lap a városról. V. évf. 2–3. szám, 1997. nyár–ősz.

 


*? doktori program. Témavezető: ?