Publikációk

Az Éder Zoltán irodalomtörténész által az „angol-magyar műveltségközvetítő”-nek1 nevezett Békássy Ferencet bár szinte teljesen elfeledte a magyar irodalomtörténet, és az angol is csak lábjegyzetben említi, sokkal jelentősebb személy annál, mint gondolnánk. A magyar gróf fia nagy tettet vitt véghez rövid élete során: ő volt az, aki a korai Nyugat szerzőit és magát a formálódó magyar modernizmust bemutatta az angoloknak, miközben Angliában rendkívül közeli kapcsolatba került az angol modernistákkal.
Békássy egy kis Vas megyei faluban, Zsennyén született. Felmenői között számos tudóst és polihisztort fedezhetünk fel, nőket is, akik mind arra késztették már gyerekkorától kezdve hogy közeli kapcsolatban álljon a kultúrával. A Békássy-Bezerédy szülők célul tűzték ki gyermekeik angliai taníttatását, így került mind a hét testvér már középiskolás korában a Bedales School nevű gimnáziumba, amely a megújuló angol közoktatás egyik legismertebb intézménye volt. Békássy gimnazistaként ismerte meg Noel Oliviert, Lord Laurence Olivier színész unokanővérét, későbbi orvost, akivel levelezést és romantikus viszonyt is folytatott, valamint Rupert Brooke költőt, akivel élete végéig küzdött Olivier elnyeréséért. A gimnázium befejezése után Békássy egyből felvételt nyert a Cambridge-i Egyetem King’s College intézményébe, ahol rendkívüli tudásának köszönhetően azonnal közismert diákká vált.
     A Cambridge-i Egyetemen működött egy Cambridge Conversazione Society nevű titkos társaság, amely tizenkét tagot számlált, úgy, mint az apostolok, ezért is kapták a Cambridge Apostles (Cambridge-i apostolok) nevet. A korábbi tagok között volt Alfred Tennyson költő, Leonard Woolf, Virginia Woolf férje, E.M. Forster író, valamint Bertrand Russell, matematikus, agnosztikus filozófus is. A mindig csak az egyetem diákjai közül beválasztott társaság célja egy olyan művészeti kör kialakítása volt, amely összekötötte a gyakran sokoldalú, látszólag közös kapcsolat nélküli diákokat. Békássyra, mint potenciális tagra már korán felfigyeltek, majd miután tanulmányozták műveltségét és személyiségét, arra a következtetésre jutottak, hogy beléphet a csoportba. Nevelője James Strachey a későbbi pszichoanalitikus lett, aki Lytton Strachey biográfus és apostol bátyja volt. Békássy, amellett, hogy Stracheynek köszönhetően személyesen ismerhette meg Virginia Woolfot, nagyon közeli baráti kapcsolatot alakított ki John Maynard Keynes-zel, a későbbi Lord Keynes közgazdásszal. De itt folytatta ismeretségét Rupert Brooke-kal, aki ugyancsak a Társaság egyik tagja lett. Békássy nyaranta mindig hazatért a családi birtokra, de Keynes-zel folytatott levelezéséből kiderül, hogy vágyott vissza Cambridge-be, viszont amikor Angliában tartózkodott, büszkén vállalta magyarságát.
     Békássyt már gyermekkorában érdekelte az irodalom, elsősorban a magyar klasszicizmus költői, Petőfi és Arany, de levelezéséből kiderül, hogy fiatal középiskolásként már Nietzschét is olvasott. Esszéket és verseket is írt, angol és magyar nyelven is. Nem lehet meghatározni (ha akarnánk), hogy valójában angol vagy magyar költő volt-e, mivel verseinek száma mindkét nyelven nagyjából ugyanannyi, stílusa, valamint a művek művészi szintje is hasonló egymáshoz. Cambridge-ben magyarul is írt, az iskolai szünetek alatti itthoni tartózkodás alatt pedig angolul, gyakran a cambridge-i vágyódásról. Angliában folyamatosan megkapta a magyar szerzők legújabb köteteit, amelyeket gyakran hasonlított össze korábbi olvasmányaival, illetve épített be saját műveibe. De miután fogékony volt más kultúrákra is, a magyar irodalomból szerzett tudását ötvözte az angol irodalomban szerzett élményeivel, elsősorban Robert Browning angol romantikus költő verseivel. Browning talán az egyetlen olyan konkrétan megnevezhető költő, aki rendkívül mély hatással volt rá: kritizálta is verseit, de dicsérte is azokat, majd saját lírájába is beépített számos Browning versre hasonlító stílusjegyet. Békássy életfilozófiája is komplexitást mutat: „Emanáció vagyok. Annak az értelmi állapotnak a kifolyása, melynek neve: ősmagyar nemesség”, amelyet Egy álom. 1913 című művében olvasható. Ez a kinyilatkoztatás mintha vegyítené a modernisták tudatfolyamát magyarságának határozott vállalásával. Az egyre nagyobb filozófiai látókört szerző Békássy Cambridge-ben egyébként elvetette (nem teljesen) Nietzschét barátja és apostoltársa, G.E. Moore filozófus művei miatt, amelyeket közelebbinek érzett magához.
     A magyar irodalomról alkotott nézetei sokkal összetettebbek, bár mindezt csak fennmaradt leveleiből és műveiből tudjuk. Levelezéséből ugyancsak kiderül, hogy a már korábban ismertetett magyar szerzőkön felnőtt Békássy a magyar modernisták megismerése után elvetette a magyar klasszicista lírát, mivel szerinte az már nem felelt meg az új olvasóréteg követelményeinek.
     Legjelentősebb elméleti műve az 1913-ban írt Magyar költészet 1906 óta című tanulmánya, amelyet nem a magyar irodalomkedvelőknek, hanem egy cambridge-i angol irodalomkritikusnak írt. Hogy miért fontos az, hogy az angolok megismerjék a magyar modernizmust? Békássy szerint csak civilizált kultúrnépek azok, akik érdeklődhetnek és érdeklődnek olyan dolgok iránt, amelyekhez „nincsen semmi közük”.2 Véleménye szerint a mozgalom, amely életre hívta a magyar modernista irodalmat, azon belül is a költészetet, „nem kizárólag nemzeti érdekű dolog.”3 Ezt követően összehasonlítja a magyar, valamint a nyugat-európai modernista irodalmi törekvéseket és arra a következtetésre jut, hogy a magyar az, amelyik talán a legegyedibb és leginkább nemzeti. A francia szimbolisták, azon belül Charles Baudelaire úgy épül be a magyar nemzeti mozgalomba, hogy az nem nyomja el a magyar irodalom sajátosságait. Békássy szerint „…mindenekfölött magyar mozgalom, …mégis tisztára idegen befolyásnak alig van benn nyoma.”4 Oly mértékben változott néhány évtizeden belül az olvasóközönség, hogy az új városi középosztály az, amely magáévá tette a költőket, hogy azok fejezzék ki a nép helyett szociális nyugtalanságait jelszavakkal és szimbólumokkal.
     Ady Endre az a személy, akit Békássy a magyar modernizmus alapítójának és legnagyobb alakjának tart. Tanulmánya szerint az 1906-ban megjelent Új versek című verseskötete meghatározza a rá következő éveket, sőt évtizedeket. Már maga a cím is explicit módon jelöli azt az új irányvonalat, amit ő maga képvisel, majd megerősíti, hogy ez a kötet az, ami egy lavinát indított az irodalmi világban, amelyet a Nyugat képvisel, és amely nem ismer el semmilyen szabályt és akadémiai határozatot, ítélkezést. Mint minden, ami új és szokatlan, megbotránkoztatja az embereket, úgy, mint a hivatalos irodalmi irányvonalat képviselő Kisfaludy Társaság, amelynek el kellett ismernie a modernista irodalom térhódítását. Ezt követően Góg és Magóg fia vagyok én című versével illusztrálja Békássy a tipikusan magyar modernista stílusjegyeket. Érdekes, hogy az új ritmusok azok, amelyeket kiemel, hiszen szerinte a magyar szavaknak „új zenéje támadt”,5 és olyan addig nem használt rímelésről beszél, amelyet magyar költők korábban nem használtak ismeretség hiányában, vagy egyéni tehetség folytán. A mozgalom, majd a Nyugat folyóirat is Ady köré csoportosult, hiszen a kezdetekkor ő tudta befolyásolni azt, az ő változtatásai határozták meg a mozgalom változásait is. „Ady mindig azt mondja amit érez, és Ady mindig megmondja, amit érez”,6 vallja Békássy. Szerinte a modernista mozgalomnak két egészen különböző ága van. Az egyik, amely az Ady befolyása alatt álló, a magyar nyelv újdonságait alkalmazó, önmagukról író, lelkesedéssel teli költők, valamint az Ady dekadenciájának hatása alatt levők, akik stílusukban rezignáltabbak. Mindkettő csoportra jellemző, hogy a kezdetekben a közönség nem befolyásolta őket, bár az utóbbiak Békássy szerint egy idő után elvesztették irodalmiságukat.
     Ezt követően említést tesz az 1908-ban, Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiáról, amelynél egyenként jellemzi a többen a Nyugathoz tartozó „igen különböző temperamentumú költőket”,7 de Adyt, mint tanítómesterüket közösnek találja bennük. Külön meg kell említenem Babits Mihályt, akinek verseit stílusgyakorlatokhoz hasonlítja, amely meglepetést okozhat, mivel ő volt az a személy, akinek Békássy végül elküldözgette saját verseit és levelezésben folytatott kapcsolatot alakított ki vele. Az esszé további fejezetében aztán módosít ezen megállapításán. A mozgalom második hullámát Békássy már nem tartja annyira újszerűnek és értékállónak, mint a korábban említett szerzőket. Szerinte közülük már csak néhányan váltak igazán kiváló költőkké, de már ők is elszakadtak Adytól. A nevén nevezett költők között van Kosztolányi Dezső is, aki szerinte kismértékben befolyásolja a mozgalmat, de a mozgalom is őt úgy, hogy stílusa teljesen egyedi marad. Intellektuális költőnek tartja Kosztolányit, aki ésszerűen felépített tézisként írja verseit, amelyre a Szegény kis gyermek panaszai című verset hozza.
     Az esszé ötödik fejezetében taglalja véleményét a Nyugat című folyóiratról, amelyet annak a folyóiratnak tart, amelynek eredeti célja is az volt, hogy összefoglalja a magyar modernista mozgalmat. Legjobbnak Ignotus kritikáit tartja, aki szerinte megfelelő álláspontokat képvisel, de egyben szemrehányóan ír arról, hogy 1913-ban már közel került a folyóirat a politikához. De Babits Mihály az, akit mint a Nyugat kiemelkedő alakját említi, aki „mintaképe lehet a művelt magyar írónak”,8 aki a művész. Ő az, ki Békássy szerint precízen dolgozza ki műveit, amelyek így tárgyilagosan képesek szólni erős és mély érzésekről. Vele fejezi be Békássy tanulmányát, majd újra megismétli, hogy a magyar modernizmus mennyire nemzeti jellegű.
     De annak ellenére, hogy lelkesen népszerűsítette a magyar irodalmat külföldön, legfőbb művét nem magyar nyelven (bár halála után három poszthumusz kötet jelent meg itthon), hanem angolul írta. Ez az Adriatica, amely különálló versekből alkot egy teljes művet. Csak halála után tíz évvel, 1925-ben adta ki a neves Hogarth Press nevű kiadó, amelyet Leonard és Virginia Woolf vezetett. Az Adriatica és más versek című antológiában szereplő verseket és aforizmákat Békássy anyja, Bezerédy Emma grófnő gyűjtötte össze, de ebben a munkában segítettek korábbi apostoltársai, valamint barátai, elsősorban Keynes, akik így akartak emléket állítani halott barátjuknak. A kötet soha nem jelent meg magyarul, a világon csak néhány példányról tudnak.
     Békássy huszonkét évesen, 1915-ben hunyt el Kárpátalján egy oroszok elleni csata során. Ő volt az egyetlen testvérei közül, aki úgy döntött, hogy beáll katonának. Keynes adott neki pénzt a hazaútra, de megjegyezte, hogy bár ellenzi az utat, barátként kötelessége segíteni Feri barátján. Hazaérkezése után egy nappal az Osztrák-magyar Monarchia hadat üzent Angliának és ezzel megpecsételődött Békássy sorsa is. Egyik utolsó versében, amelyet Noel Olivier-nek írt, Arany János Sejtelem című verséhez hasonlító sor jelenik meg. Utolsó levelében, amely a pápai kaszárnyában íródott ugyancsak a lányhoz, az elbúcsúzásról ír, mintha tudta volna, hogy nincsen visszaút. Békássy halála mélyen megrendítette cambridge-i barátait, de a Nyugat nagyjait is. Babits volt az, aki megírta nekrológját később pedig Kosztolányi, Tóth Árpád és Schöpflin Aladár is adózott emlékének. Az angoloknak talán mégis többet jelentett: verseskötete poszthumusz megjelenése mellett megkapta azt a tiszteletadást, hogy a King’s College templomának egyik kápolnájában nevét bevésték a falba. A Békássy Ferenc név látható a bejárat melletti falon, egyedüliként, miközben vele szemben ott sorakoznak azok a cambridge-i diákok és tanárok, többek között Rupert Brooke, aki szintén feláldozták magukat hazájukért. Bár Békássy nem az angolok oldalán harcolt, de cambridge-i diákként kijárt neki az a tisztelet, sőt, az intézmény ezzel megmutatta, hogy a tudomány, a művészet nem egy ország, nem egy nép tulajdona, hanem egyetemes értékű. Ahogy Békássy már esszéjében is megmondta, csak egy civilizált nép érdeklődik olyan felől, amihez semmi köze. Ezen túlmenően csak egy civilizált nép az, amely tudja, hogy a kultúra, mindenekfelett áll, nem lehet kisajátítani és erre a legjobb példa Békássy Ferenc szerepe: bár rövid ideig élt, munkássága, melyet a magyar és az angol irodalom megismertetéséért tett rendkívül jelentőséggel bír.

1 Éder Zoltán: Egy angol-magyar műveltségközvetítő: válogatás Békássy Ferenc hátrahagyott írásaiból. Hungarológiai ismerettár ; 4. 1989

2 Békássy Ferenc: Magyar költészet 1906 óta. Egy angol-magyar műveltségközvetítő: válogatás Békássy Ferenc hátrahagyott írásaiból. Hungarológiai ismerettár ; 4. 1989

3 Uo.

4 Uo.

5 Uo.

6 Uo.

7 Békássy Ferenc: Magyar költészet 1906 óta. Egy angol-magyar műveltségközvetítő: válogatás Békássy Ferenc hátrahagyott írásaiból. Hungarológiai ismerettár ; 4. 1989

8 Békássy Ferenc: Magyar költészet 1906 óta. Egy angol-magyar műveltségközvetítő: válogatás Békássy Ferenc hátrahagyott írásaiból. Hungarológiai ismerettár ; 4. 1989

*? doktori program. Témavezető: ?