Publikációk

Kutatásaim, s így előadásom tárgya is: Sőtér István szépirodalmi munkásságának vizsgálata.
     Sőtér István sok irányba mutató életművének szépirodalmi korpuszára eddig kisebb hangsúly esett a magyar irodalomtörténetben – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Sőtér szépirodalmi alkotásait csak Ferenczi László 1979-es1 kismonográfiája és Bodnár György néhány elemzése dolgozta fel. Ez előtt, s ez után nem született semmilyen átfogó interpretációs kísérlet ebben a témában.
     Sőtérrel mint irodalomtörténésszel, kritikussal és mint esszéíróval találkozunk a magyar irodalomtörténet-írás kánonjában, míg szépírói teljesítményéről kevesebb szó esik napjainkban is. Pedig ez a kevéssé ismert Sőtér széppróza rendkívül gazdag és sokrétű szövegalkotási technikákkal telített – hol nekifeszülő, hol alábbhagyó írói aktivitással. S interpretációs kísérleteimmel végső soron arra törekszem, hogy Sőtér István szépirodalmi szövegeivel kapcsolatban az irodalomtörténet-írás kánonjában az ez idáig rögzült sémákat lebontsam – de legalábbis árnyaljam.
     Sőtér első regényei a modern magyar epika különös kísérletei – „játékai”. Vitathatatlanul felfedezhető bennük a szürrealizmus hatása. Ám ezekben a művekben mindig jelen vannak a tárgyiasan ábrázolható emberi dimenziók, a társadalmi közeg életjelei is. Játék és valóság2 – Sőtér esszékötetének címével élve. Előadásomban Sőtér első (1939-től 1948-ig tartó) pályaszakaszában született szépirodalmi szövegeinek (a Fellegjárásnak, A templomrablónak, A kísértetnek, a Bűnbeesésnek és a Hídszakadásnak) szürrealista elemeit vizsgálom meg, s azt, hogy struktúraalkotó elem-e a szürrealizmus ezekben az írásokban…

„De hát mi ez az új izmus, amely nem tágít tőlünk?”3
     A szürrealizmus esztétikája „örök”4 ? Vagy pontosabb-e „történeti szürrealizmusról” beszélni? Általában ezzel a kérdésfeltevéssel kezdődik a szürrealizmus esztétikáját tárgyaló írások legtöbbje…Én inkább az első állításban hiszek – miszerint a szürrealizmus esztétikája „örök”. Pontosabban, ha nem is olyan értelemben „öröknek” tételezem, ahogyan Breton az első szürrealista Kiáltványában5 – ő ugyanis azt állítja, a világirodalom minden géniusza tulajdonképpen szürrealista.6 – azért belátom, hogy vannak szürrealista élmények, motívumok, szövegszerkesztési elvek stb., amelyek nem csak egy történelmileg, időben és térben is meghatározott irányzathoz tartoznak, hanem állandó művészeti látásmódot képviselnek. De persze készséggel elfogadom azt is, hogy létezett művelődéstörténeti korszak, amikor felerősödött, s az adott időszak irodalmi (és képzőművészeti) alkotásaiban elmélyülten mutatkozott meg a szürrealizmus egy-egy jellegzetessége.
     S osztom Bajomi Lázár Endre véleményét, miszerint a legjobban sikerült szürrealista epika alkotásai nem szürrealisták teljes egészükben, hanem csak a szürrealista vívmányok alkalmazói. Tehát kedvelik a merész hasonlatokat, a meghökkentő képeket, a groteszkséget, az erotikát és a kristályosan fénylő nyelvezetet.7
     És egyetértek Zemplényi Ferenccel, aki szerint a szürrealizmus a modern izmusok egyik stilizálási irányát jelöli, amelyet elsősorban formai jegyek jellemeznek (kevésbé Bretonék ideológiája). Érdemes tehát számba venni a szorosan vett szürrealizmust (vagyis a francia szürrealisták csoportját) és a szürrealisztikusságot (azt, hogy a szürrealista formai jegyek olyan szerzők műveiben is megtalálhatók, akiknek semmi kapcsolatuk nem volt a szürrealista mozgalommal).
     Magyarországon, első hullámban az avantgárd irányzatok előretörésével jelentkezett a szürrealizmus–elsősorban mint életérzés és mint sajátos képalkotási technika. A szürreális vonások felfedezhetők például: Kassák Lajosnál, Déry Tibornál, Németh Andornál, Illyésnél, József Attilánál, Szentkuthynál, Weöres Sándornál és Sőtér István korai szépirodalmi munkái is telis-tele vannak a szürrealizmusra olyannyira jellemző poétikai sajátságokkal.

Szürrealizmus – lázadás a szellem szabadságáért
     „Addig jár a gyermekded hit az életre, arra, ami a legbizonytalanabb az életben, természetesen a való életre gondolok, amíg eltörik”8 – azért kezdi így Breton A szürrealista kiáltványt, mert a szürrealisták mindennél fontosabbnak tartják a gondolat szabadságának megőrzését. Szerintük ennek a „legnagyobb szellemi szabadságnak” képezi béklyóját a földhözragadt mindennapi élet. S az ebből való kiszabadulás egyetlen lehetséges módja a téboly, „az őrület, amit zárt intézetekbe csuknak”9
     A szürrealisták minden erejükkel a polgári társadalom, s a benne uralkodó racionalitás ellen lázadnak és mindezzel ellentétben áhítják a képzeletgazdag gondolkodásmódot. S ehhez kapcsolható az őrültség tisztelete, hiszen szerintük a tébolyultak „képzeletüknek engedve nem tartanak be bizonyos szabályokat, amelyeknek megszegését az emberi nem sohasem bocsátja meg nekik.”10 S azok a szerencsétlenek, akiknek nem adatott meg az őrület biztosította szabadság, azoknak egyetlen eszközük marad a megváltásra: az álom. A szürrealisták, Freud kutatásaira alapozva, hittek abban, hogy az álmokban az elfojtott érzelmek és gondolatok jelennek meg, feloldódik a lehetséges és nem lehetséges közötti ellentét. Éppen ezért poétikájukban kiemelt szerepe van az álmoknak és az álmokhoz hasonló szerepet betöltő őrült képzeletvilágoknak.
     Sőtér első pályaszakaszában írt regényeiben az álomképek, az álomvilág, az álmodás aktusa kiemelt motívumként van jelen, ugyanúgy, ahogy az őrültek alakja. A Fellegjárás Flóriánja, A kísértet Scalpombja, A templomrabló Sekrestyése (és Csamangója), a Bűnbeesés Péterje, s a Hídszakadás Zoltánja mind őrültek. Pontosabban nagyon is tisztán látók, akik megsejtve a világ valóságát, megtagadják azt – vagyis valóságtagadásuk a (talán választott) tébolyultságukban megjelenő motívum. Flóriántól, a Fellegjárás végén, egy elmegyógyintézetben búcsúzunk ( de csak annyi ide, amíg majd a trilógia második darabjában, a Budai oroszlánban, vissza nem tér Frank Aladár képében, „akinek egy sárga épületbe kellett vonulnia”11). Scalpomb elméjének elborulásáról, A kísértetben, Petitbon számol be; míg A templomrabló helyszínéül szolgáló „városban általában jóakaratúan bántak a félkegyelművel, kinek nevét sem ismerték, s csak Sekrestyésnek szólították”.12 Az őrült Sekrestyés mindig mezítláb járt, még télen sem viselt cipőt és szünet nélkül a mennyei Jeruzsálembe való költözés fontosságáról prédikált. Ahogy a Hídszakadásban Zoltán is „visszalépett a múlt tömbjébe, a változhatatlanság égboltja alá, az idő robajló apályából mindinkább kiemelkedőn […] „, s elérve az áhított „békét”, vagyis az értelem meghasadását. Hasonló ehhez Péter is, aki a Bűnbeesésben a Nagyanyát keresve indult „a hegy” felé, megbomlott elmével.
     Ezek az őrültek, ezek a valóságtagadók mindig függetlenségre vágynak. A világtól, a történelmi kortól, s az időtől is, miközben mindannyian valamilyen álmot látva élik mindennapjaikat egy ködös, áhított, boldog belvilágban. Sőtér monográfusa, Ferenczi László azt mondja, ezekben a regényekben nem szürrealista, inkább romantikus hatásra hemzsegnek a valóságtagadók és az őrültek. Elméletét azzal magyarázza, hogy Sőtér „az 1940-es évek elején nagy lelkesedéssel […] olvasta a német romantika főműveit”.13
Sőtér 1935 – 1936-ban az École Normale Supérieure ösztöndíjas diákja volt, s itt közelebbről is megismerkedhetett a szürrealizmus irányzatával – amelynek gyökerei a romantikáig nyúlnak vissza. Maga Breton is14 számos romantikust vesz számba a mozgalom elődjeként, és a szürrealizmust már egyértelműen a XIX. századhoz kapcsolja. A különös, a groteszk, a forradalmi hevület és a képzelet felértékelése, valamint a csodás elemek és a fantasztikum iránti érdeklődés már a romantika esztétikájában is kitüntetett szerepet kaptak. Tehát a szürrealizmus „életszemléletének és esztétikájának igen sok elemét […] készen találhatta a romantika nagyjainak műveiben”.15
     Ám mindez még nem teszi indokolttá kisebbítenünk a szürrealizmus esztétikájának érvényesülését Sőtér 1939 és 1948 között született epikai alkotásaiban.
Már csak azért sem, mert Sőtér a Játék és valóság16 című tanulmányában azt írja: a ’20-as ’30-as években, Európában a realizmus elvirágzott. Új forma született, amely szakított régi valósággal, s érvényességét a valóságon túl találta meg. Új irodalom született – egy szürrealisztikus: kalandvágyó, formabontó, csodás, szabad irodalom. De ez nem azt jelenti, hogy igaz lenne a realizmus–szürrealizmus fogalompár ellentétként való felfogása, állítja Sőtér! A szürrealizmus a realizmusba oltott romantika képződménye, s ugyanúgy a valóság megragadására tör, mint a realizmus. A valóságon túlra eljutott irodalom nem tagadja a VALÓSÁGOT, nem akar „álom-anarchiát”, hanem egy „új realizmust” óhajt, ami azt jelenti: kitágítja a valóság körét, ahol hétköznap és csoda tökéletesen megfér.
     Sőtér „preszürrealistaként” jegyzi Krúdyt, s Jókai-monográfiájában a „Jókai-probléma” kérdésének felvetésével17 a romantikusként számon tartott regényeknek olyan tulajdonságait emelte ki, amelyek szürrealisztikus elemként ismerhetők fel bennük. Leginkább azt, hogy „műveiben az álom szerkezete és módszere érvényesül – nem a tárgyilagos ábrázolásé”. Ezzel Jókai – írja Sőtér, „meg is nyitotta előttünk a magyar regény egyik lehetőségét s utat mutatott az álom és képzelet irracionalizmusába, melyhez időnként visszatér egy-egy nemzedék”– például a Nyugat harmadik generációja.

A szürrealizmus vádja Sőtér regényeire
     „[…] egyre gyakrabban és egyre inkább vádszerűen hangzik az az állítás, hogy Sőtér a magyar szürrealizmus képviselője...”18 – írja Ferenczi Sőtér-kismonográfiájában,19 pedig „nehezen elfogadható állítás” Sőtér szürrealizmusáról beszélni–írja. Mindezt azzal indokolja, hogy Sőtér terjedelmes kritikai életművében még csak a nevét is ritkán írja le egy-egy szürrealista alkotónak.
     De valóban elegendő érv ez arra, hogy ne beszéljünk Sőtér műveinek szürrealisztikus vonásairól? Az elődök nem említése önmagában még nem jelenti azt, hogy nem adhattak szellemi ösztönzést az író számára. Véleményem szerint, Sőtér első pályaszakaszában született regényei: a Fellegjárás, A templomrabló, A kísértet, a Bűnbeesés és a Hídszakadás, magukon viselik a szürrealizmus esztétikájának számos elemét – legalábbis, amely a szövegírás terén, ellentmondások nélkül alkalmazható volt. Az óvatos, kitételeket tartalmazó megfogalmazás oka az, hogy a szürrealista esztétika már a regény műfaját sem tartja továbbvihetőnek, nem beszélve az általuk üdvözítőnek vélt écriture automatiqe alkotástani folyamatáról…Így ez a problémakör mélyebb vizsgálódást kíván.

          1. A regény műfaja gúzsba köti az emberi szellemet?
     Breton és a szürrealisták ellenszenvvel nyilatkoznak a regény iránt, hiszen az nem más – mondták –, mint a realizmus nevetséges irodalmi következménye.20 Ennek ellenére a szürrealisták is írtak regényeket. Csak realitások helyett a fantasztikust helyezték középpontba, s a regény és a költészet közötti határt igyekeztek elmosni, hogy a szövegben elsősorban a képzelet uralkodjon. A szürrealista epika nem a fikció létrehozására, hanem az igazi élet megjelenítésére törekszik, s ennek legtöbbször az a következménye, hogy „az életből vett, nem kitalált témát keresnek”.21 Ilyen Breton Nadjája, amely valóban Breton szerelmi kalandját eleveníti fel egy Nadja nevű nővel –, de ilyen Sőtér Fellegjárása is, amely a valóságos Eötvös Kollégium élet és érzésvilágát teszi főtémájává, a képzelet pedig fantasztikus elemekkel szárnyal a szövegben.22
     A Fellegjárás Sőtér István Eötvös Kollégista éveinek lenyomata, modellje lehet annak az Eötvös Collegiumnak, amelynek 1931 és 1935 között maga Sőtér is diákja volt. A regény hősei örökké álmodozó, folyamatosan félálomban kódorgó alakok, akik „céltalanul kószálnak, a látomásokká szétbomló dolgok titkait kutatják”.23 Talán azért, mert a szürrealista esztétika szerint, a regény felfedezés-történet, amely a jelenségek mögötti rejtett és titkos értelmek feltárására törekszik, miközben a szövegben a csoda áramlik szét.
Mennyi kritika érte mindezért ezt a regényt! Halász Gábor az elsők között volt 1939-ben, Nyugatbeli kortársi minitablójával,24 amelyben a Fellegjárásról szólva annak álom és csodaszerűségeit cselekménytelenségnek véli, ahol a szereplők úgy bolyonganak és foszlanak szét a ködben, mint Vergilius árnyai az alvilágban, míg mindössze „Értelmetlen fiatalos nyüzsgés, céltalan kószálások, […] hirtelen, lázas munka, kamaszszerelmek […], ideges félelmek, […] séták, tájak és évszakok jelentik a regény ˝cselekményét˝.”25 Pedig valójában itt azzal a szürrealista elméleti alapozással találkozunk, amely azt vallja, az ébrenlét nem más, mint a ránk kényszerített szabályok, s az álom pedig az ebből való szabadulás, a titkos lényeg megismerésének eszköze. S így kerülnek a hősök állandóan az álom és az ébrenlét mezsgyéjére. Ahol az álom és a valóság dialektikus szintézise jelenti a szürrealitást.26

          2. Automatikus írás a valóság igazi megismerésére
     Ferenci László további „bizonyítékként” hozza fel Sőtér szürrealizmusa ellen, hogy „Az automatikus írásnak nyoma sincs”27 ezekben a regényekben, pláne nem a véletlennek, mivel „novellái és regényei szigorúan megkomponáltak”. Ám azt fontos szem előtt tartani, hogy az automatikus írás az irodalmi szürrealizmusnak nem egyetlen feltétele és nem tör egyeduralomra benne.
A Fellegjárásban, A templomrablóban, A kísértetben, a Bűnbeesésben és a hídszakadásban is felfedezhető szinte valamennyi esztétikai fogalom, amelyet a szürrealizmus a legfontosabbnak tartott. Például az álmok, az őrültek, a csodálatos, a fantasztikus, a szerelmi vágy és ezek megvalósításának költői eszköze is a szürrealista kép. Mindössze az automatikus írásmód eszközével nem találkozunk Sőtér műveiben.
     A léleknek olyan zavartalan működése, amelynek az a célja, hogy kifejezze a gondolkodás valódi működését – így határozta meg A szürrealista kiáltvány az automatikus írás lényegét. Majd később Aragon kifejti: „ a szürrealista szöveg alapja nagyon is fontos dolog, mert ez az alap ad a feltárásnak értékes jelleget. Ha s szürrealista módszert követve szomorú hülyeségeket írtok le, az még szomorú hülyeség marad.”28 Mindebből az látható, hogy a szürrealisták maguk is elismerték, az automatikus írásmód önmagában nem elegendő a valóság feltárásához, vagyis a valóság fölé való emelkedéshez, ezért ezt a módszert nem kell mindenhatóként tisztelni és mindenáron követni. A feltárás, a világ konvencióinak felfejtése inkább a szöveg alapjától függ. Ahogy ezt belátták a szürrealisták legjobbjai, úgy beláthatta Sőtér István is. Így Sőtér első regényeiben sem találkozunk az automatikus írás módszerével, ám ez még nem bizonyíték arra, hogy nem szürrealista szöveggel van dolgunk.

          3. Véletlen–megismerés–reveláció, vagyis a szöveg szürrealista (meg)szerkesztettsége
     Ferenczi László másik „bizonyítéka” Sőtér szürrealizmusa ellen: szövegeinek „szigorú komponáltsága”, s szürrealisták által olyannyira kedvelt véletlen hiánya Sőtér korai regényeiben. A szürrealisták fontos jelentőséget tulajdonítottak a véletlennek, amit a megismerés és a reveláció eszközének tartottak. Céljuk az ember belső világának feltárása volt, amely eléréséhez az egyik lehetséges út az objektív véletlen eszköze.
Sőtér első pályaszakaszában született regényeiben a hősök mindig keresnek valamit. Az élet titkát próbálják kifürkészni, s ez alapján sejtik a revelációt vagyis a megvilágosodást. A Fellegjárás mind a nyolc fiatalja keresi önmagát és lehetőségeit a világban, s különböző magatartásformákat29 igyekszik elsajátítani a titok, a valóság megfejtésének érdekében.
A szürrealisták a véletlentől várják a revelációt, a véletlenek játékából a megvilágosodást. S a revelációt, „ a hétköznapi életben váratlanul felvillanó csodát keresik az utcán, a parkokban, az átjáró udvarokban, a kávéházakban, vagyis a városi táj legbanálisabb színterein”.30
     A Fellegjárás hősei rengeteget sétálnak a természetben és bóklásznak az utcán, amelyek leírásai a szürrealista epika reprezentáns szövegei közé tartoznak. A Fellegjárás szövegében számtalan ilyen tájleírással találkozunk…(„A város félelmetes, barátságtalan utcái fölött kihajoltam ablakomon: ferde hengerek, tömbök nyúltak a házak fölé, rőt téglafalak, amelyek a sötétben haloványan felderengtek, fényt, hőt leheltek és az éjszakát még a nappalnál is fülledtebbé, perzselőbbé tették. Alkonyatkor még piszkosbarna, fakult színe volt a városnak, úgy terült el, mint ocsmány, lenyúzott és elvetett állati bőr, – éjjel a poros levegőből, a fekete égből sivár, fenyegető tornyok váltak ki, ősrégi töprengő arcokként, csak legfelül, a tető alatt viseltek kancsal ablakot. Éjjel indultunk sétára, mert hajnalban vagy éjfél előtt szerettük meglesni a városokat […]31) Ahogy például A templomrabló orgonistája, Fülöp Géza is gyakran sétára indult a városban „Azokon az éjszakákon, midőn Elza” – halott feleségének árnya – „nem jött el hozzá”.32
De nincs ez másként A kísértet Scalpombjával sem, aki az elbeszélővel indult sétákra Párizsban, szintén szürrealista képalkotással megelevenítve. Nem beszélve Péter Bűnbeesésbeli „szürreális” sétáiról, és Zoltán bóklászásairól a Hídszakadás idején. A szürrealisták számára tehát általában a város, a városi táj jelenti az élet színhelyét, amelynek terein és utcáin érik tetten a váratlanul fel-felbukkanó mindennapi csodákat.

     Strukturáló elem-e a szürrealizmus Sőtér korai szövegeiben?
     A szürrealizmus struktúraalkotó elem a Fellegjárásban, A kísértetben, A templomrablóban, a Bűnbeesésben és a Hídszakadásban? Vagy inkább helyesebb a szürrealizmust mint életérzést megjelenítő elemként definiálnunk ezekben a művekben? Rónay László nagy filológiai pontossággal elkészített Az Ezüstkor nemzedéke című korszak-monográfiájának tanulságaira támaszkodva megállapítható: Sőtér ezen regényeiben a szürrealista esztétika elemei világosan és egyértelműen kimutathatók, ám természetesen csak a magyar epika alakulástörténetének kontextusába ágyazva értelmezhetők. Azaz a korabeli „realizmus-vita” árnyékában, a Nyugat harmadik generációjának formanyelvi törekvéseinek nyomon követésével. Hiszen Sőtér és a harmadik nemzedék regényei és novellái „kísérletek”,33 amelyekben már maga a műfaj is eltávolodott a hagyományos formáktól, s a (valóságos) cselekménybe belejátszik a csoda, a valóságot pedig álomalakok, álmok és megelevenedett gondolatok népesítik be. Rónay szerint, a valóság megváltozott34 és átalakult a regényforma is. Az ún.: nagyrealizmus elveszítette érvényét – az új regényben megszűnt a valóság, feloldódott az idő, meglazult a tér és magára maradt az ember. Mindez formákba is nehezebben volt feszíthető (pláne a realista regényformába). A harmadik generáció tapasztalatai szerint, a valóságon túl léteznek ideák, amelyek keresésére a nyelv szuggesztív eszközeivel (dallammal, zenével ) indultak (az eltűnt idő nyomába) a kortárs alkotók – írja Rónai László (de ide tartoznak Szegedy-Maszák Mihály35 és Kulcsár Szabó Ernő36 korszakkutató megállapításai is, amelyeket itt most, a hely szűkössége miatt nem tudok idézni.)37
     A regény esztétikája megváltozott! Többé már nem a „mese” a fontos, hanem az élet megragadása.38 Ezt a regény-esztétikát fogadta el Sőtér is, s ennek köszönhetők a szürrealista elemek megjelenései szövegeiben.
     Rónay szerint, a harmadik nemzedék közös élményévé vált a közelgő, elkerülhetetlen halál élménye. Megbomolni érezték a világ hagyományos egyensúlyát, s ennek következtében a hagyományos költői képek is megváltoztak írásaikban, s szürrealista elemek kezdték sejtetni a pusztulás diszharmóniáját.
     Ebben az időszakban érdekes, ún.: „álom novellák” születtek (Sőtér István: Olüposzi színház, Molnár Kata: Az ajtó előtt), majd ezekből „álom regények” alakultak (Thurzó Gábor: Az árnyak völgyében; Nappalok és éjszakák, Sőtér István: A templomrabló). Álom és valóság furcsa szintézise jellemző ezekre a szövegekre, amely célja a menekülés a valóság szorításából. Egyrészt az illúziókba, másrést a mitikus világba.39 Ezekben az években tehát végig ott a realizmus és a mese harca,40 valamint a mese belső kritikája. Ez tükröződik Sőtér István korai regényeiben is.
     S ha elfogadjuk, hogy ebben a korban maga a regényműfaj változik, miért kellene kiindulnunk egy „szoros”, dogmatikus szürrealista regény-felfogásból? Kétségtelen, hogy különböző regényrétegekben, különböző hangsúllyal jutnak szerephez a szürrealista vonások, de ha a regény hitelesen felépített, akkor a különböző tárgyi- és stílusjelenségek között is van összefüggés. Sőtér soha nem csatlakozott az avantgardhoz, de szemlélete párhuzamosan alakult a szürrealizmussal, s ennek esztétikája egyértelműen kimutatható a
Fellegjárás, A kísértet, A templomrabló, a Bűnbeesés és a Hídszakadás című, első pályaszakaszában született műveiben.

Felhasznált irodalom
BAJOMI LÁZÁR Endre, SZÁVAI János, Szürrealizmus, Budapest, Gondolat, 1968.
BÉLÁDI Miklós, A magyar szürrealizmus esztétikájáról és poétikájáról = A magyar szürrealizmus irodalma, Hungarológiai Közlemények, X.évf., 1978, 36-37. szám.
BODNÁR György, A „mese” lélekvándorlása, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988.
BODNÁR György, A század gyermeke, Sőtér István = B.Gy., Jövő múlt időben, Budapest, Balassi Kiadó, 1998.
BODNÁR György, Jövő múlt időben, Budapest, Balassi Kiadó, 1998.
BORI Imre, A szürrealizmus ideje, Újvidék, 1970.
André BRETON, A szürrealizmus kiáltványa = BAJOMI LÁZÁR Endre, A szürrealizmus, Budapest, Gondolat, 1968, 149.
FERENCZI László, Sőtér István, Kortársaink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.
HALÁSZ Gábor, A század gyermekei, Nyugat, 1939, 8.szám.
KULCSÁR SZABÓ Ernő, Törvény és szabály között – Az elbeszélés mint nyelvi-poétikai magatartás a harmincas évek regényeiben = Szintézis nélküli évek, szerk. KABDEBÓ Lórándt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, JPEK, 1993.
NÉMETH Andor, Szövegértelmezés, Csillag, 1948/11.
POMOGÁTS Béla, Két korszak határán, http:/www.korunk.org/2_2001/korszak.htm.
RÓNAY László, Az Ezüstkor nemzedéke, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967.
RÓNAY László, Forradalom vagy klasszicizmus, Nyugat, 1941.
SŐTÉR István, A kísértet, Budapest, Légrády Testvérek R.-T., 1945.
SŐTÉR István, A templomrabló, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985.
SŐTÉR István, Budai oroszlán, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.
SŐTÉR István, Fellegjárás, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939.
SŐTÉR István, Játék és Valóság, Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1946.
SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Felmagasztosítás és tönkretétel: nyelv a két világháború közötti regényben = Szintézis nélküli évek, szerk. KABDEBÓ Lórándt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, JPEK, 1993.
Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit, TÓTH Szilvia, Budapest, Klett Kiadó, 1999.
ZEMPLÉNYI Ferenc, A korai szürrealista regény, Budapest, Akadémiai, 1975 (Modern Filológiai Füzetek).

1 FERENCZI László, Sőtér István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1979.

2 SŐTÉR István, Játék és Valóság, Bp., Hungária Könyvkiadó, 1946.

3 1925. január 27-i Nyilatkozat

4 Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit, TÓTH Szilvia, Bp., Klett Kiadó, 1999.

5 André BRETON, A szürrealizmus kiáltványa = BAJOMI LÁZÁR Endre, A szürrealizmus, Bp., Gondolat, 1968, 149.

6 Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit, TÓTH Szilvia, Bp., Klett Kiadó, 1999, 5.

7 BAJOMI LÁZÁR Endre, A szürrealizmus, Bp., Gondolat, 1968, 87-88.

8 André BRETON, A szürrealizmus kiáltványa = BAJOMI LÁZÁR Endre, A szürrealizmus, Bp., Gondolat, 1968, 149.

9 Uo.,151.

10 A szürrealizmus kiáltványában (152)

11 SŐTÉR István, Budai oroszlán, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó,1978,118.

12 SŐTÉR István, A templomrabló, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 17.

13 FERENCZI László, Sőtér István, Kortársaink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.

14 A szürrealizmus második kiáltványában

15 Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit ,TÓTH Szilvia, Bp., Klett Kiadó, 1999, 8.

16 SÖTÉR István, Játék és valóság, Bp., Hungária, 1946,17-18.

17 SŐTÉR István, Jókai Mór, Monográfia, Bp., 1941.

18 NÉMETH Andor, Szövegértelmezés, Csillag ,1948/11.

19 FERENCZI László, Sőtér István, Kortársaink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979,31.

20 Szürrealista Kiáltvány

21 Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit ,TÓTH Szilvia, Bp., Klett Kiadó, 1999, 49.

22 Az Eötvös Kollégium életéről szóló esszé címe: Két iskola, amely 1948-ban született Sőtér tollából.

23 BODNÁR György, Jövő múlt időben, Budapest, Balassi Kiadó, 1998, 159.

24 HALÁSZ Gábor, A század gyermekei, Nyugat, 1939, 8.

25 Uo.

26 ZEMPLÉNYI Ferenc, A korai szürrealista regény, Bp., Akadémiai, 1975 (Modern Filológiai Füzetek), 21, idézet BACHAT, Reverdy és a szürrealisták vitájából.

27 FERENCZI László: Sőtér István, Kortársaink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979,31.

28 BAJOMI LÁZÁR Endre, Szürrealizmus, Bp., Gondolat, 1968, 38 És Láng 1993: 132.

29 Bodnár György által megjelölt, s általam kissé kiegészített magatartásformák a Fellegjárásban: 1. puritán, mint Istenes Gergely, 2. világfi, mint Konstantin, 3. széplélek, mint Palotás Kornél, 4. politizáló, mint Vandál és egy kicsit Avar is, 5. őrült, mint Flórián, 6. demagóg, mint Lelkes vagy Sétáló Kelemen, 7. tudósjelölt, mint Avar és Mihály, 8. istenkereső, mint Mihály = BODNÁR György, A század gyermeke, Sőtér István = B.Gy., Jövő múlt időben, Budapest, Balassi Kiadó, 1998.

30 Szürrealizmus, szerk. KARAFIÁTH Judit ,TÓTH Szilvia, Bp., Klett Kiadó, 1999, 46.

31 SŐTÉR István: Fellegjárás,Bp., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939,130.

32 SŐTÉR István, A templomrabló, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 8.

33 RÓNAY László, Az Ezüstkor nemzedéke, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967, 173.

34 RÓNAY László, Forradalom vagy klasszicizmus, Nyugat, 1941, 211.

35 SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Felmagasztosítás és tönkretétel: nyelv a két világháború közötti regényben = Szintézis nélküli évek, szerk. KABDEBÓ Lórándt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, JPEK, 1993.

36 KULCSÁR SZABÓ Ernő, Törvény és szabály között – Az elbeszélés mint nyelvi-poétikai magatartás a harmincas évek regényeiben = Szintézis nélküli évek, szerk. KABDEBÓ Lórándt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, JPEK, 1993.

37 Ám azt feltétlenül szükségesnek tartom jelezni, ha itt most nincs is mód ennek bővebb kifejtésére, hogy Reverdy Bretonnal folytatott vitájában [ ZEMPLÉNYI Ferenc, A korai szürrealista regény, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975 (Modern Filológiai Füzetek) 20-22.] kifejtette: az álom és a valóság dialektikus szintézise jelenti a szürrealitást. S ahogy a távoli dolgok összekapcsolása a szürrealista képben, lehetővé teszi az új, ismeretlen világok felfedezését, úgy az álom és a valóság dialektikus szintézise is megcsillant egy abszolút realitást — a szürrealitást. Szegedy-Maszák Mihály véleménye szerint (SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Felmagasztosítás és tönkretétel: nyelv a két világháború közötti regényben = Szintézis nélküli évek, szerk. KABDEBÓ Lórándt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, JPEK, 1993. ) viszont a Fellegjárás nyelve azért sem rokonítható a szürrealizmussal, mert álomleírásai csak rövid betétek, holott a szürrealistáknál az álomleírás nem csupán betét.

38 BODNÁR György, A „mese” lélekvándorlása, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988.

39 RÓNAY László, Az Ezüstkor nemzedéke, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967, 198.

40 Lásd még Pomogáts Béla: Két korszak határán, POMOGÁTS Béla, Két korszak határán, http:/www.korunk.org/2_2001/korszak.htm

*Nyugat és kora doktori program. Témavezető: Kenyeres Zoltán