Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola
kurzuskínálata a 2006/2007. tanév tavaszi félévére

Általánosan kötelező tárgyak
(Szabadon választható a doktoriskola bármely programjának kínálatából)

P/IR/MIR-2 Irodalomelmélet I.
Hermeneutika és befogadáselmélet. Német, olasz, francia hermeneutika
Kulcsár Szabó Ernő

Letölthető, nyomtatható pdf formátumban:

Hét előadás a félév során
pénteken délutánonként 16:30-tól, Múzeum krt. A épület, III. emelet 320.

*

Március 3., péntek, 16:30 (Múzeum krt. A épület, III. emelet 320.)

1) Kulcsár Szabó Ernő: Bevezetés. A hermeneutika fogalma és diszkurzív-tudománytörténeti elhelyezkedése az ezredfordulón

Március 23., péntek, 16:30 (Múzeum krt. A épület, III. emelet 320.)

2) Kulcsár Szabó Ernő: Nyelviség, megértés és az „emberi” történetisége

Joachim JACOB: Verstehen konstruieren = Einführung in die Literaturwissenschaft, Hg. PECHLIVANOS – RIEGER – STRUCK – WEITZ, Stuttgart & Weimar, 1995, 324–336.
Joachim JACOB: Exkurs: Literarische Hermeneutik = Uo., 337–339.
Martin HEIDEGGER: Levél a humanizmusról = M. H.: Útjelzők, Bp., 2003, 293–335.
Günter FIGAL: Der Sinn des Verstehens, Stuttgart, 1996, 112–132.
David E. WELLBERY: Interpretation versus Lesen: Posthermeneutische Konzepte der Texterörterung, ill. Klaus WEIMAR: Annotationen zu David Wellberys Thesen = In: Lutz DANNEBERG – Friedrich VOLLHARDT: Wie international ist die Literaturwissenschaft?, Stuttgart, Metzler 20012, 123–144.

3) Kulcsár-Szabó Zoltán: Gadamer irodalom- és szövegfelfogása

Hans-Georg GADAMER: Szöveg és interpretáció = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ B., Bp., [é. n.], 17–41.
Hans-Georg GADAMER: A szó igazságáról = H.-G. G.: A szép aktualitása, Bp., 1994, 111–141.
Hans-Georg GADAMER: Az „eminens” szöveg és igazsága = Uo., 188–201.

4) Kulcsár-Szabó Zoltán: Recepcióesztétika és irodalomtörténet

Hans Robert JAUSS: Horizontszerkezet és dialogicitás = H. R. J.: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, Bp., 1999, 271–319.
Hans Robert JAUSS: Jónás könyve = Uo., 373–395.

5) Fehér M. István: Az olasz hermeneutika

Luigi PAREYSON: Verità e interpretazione, Milano, Mursia, 1972, II: Originarietà dell’interpretazione, 53–90. Magyarul: Luigi PAREYSON: Az interpretáció eredendő volta. Olasz filozófiai hermeneutika, Athenaeum, I. köt. 1992/2. füzet, 115–50.
UŐ: I problemi dell’estetica, Milano, Marzorati, 1966, Cap. I/1–2, II/2, X/3–6: 7–13, 28–30, 203–227.
UŐ: Estetica. Teoria della formatività, Milano, Bompiani, 1984, 2002 (1. kiad. 1954).
Emilio BETTI: Die Hermeneutik als allgemeine Methodik der Geisteswissenschaften, Tübingen, Mohr, 1962. Magyarul: A hermeneutika mint a szellemtudományok általános módszertana, Athenaeum, I. köt. 1992/2. füzet, 3–52.
UŐ: Teoria generale della interpretazione, I–II. Milano, Giuffré, 1955. Ed. corretta ed ampliata 1990. Németül: Allgemeine Auslegungslehre als Methodik der Geisteswissen­schaften, Tübingen, Mohr, 1967.
Gianni VATTIMO: „L’ontologia ermeneutica nella filosofia contemporanea.” H.-G. Gadamer, Verita e metodo, Milano, Fabbri, 1972. Traduzione e introduzione di Gianni Vattimo.
KELEMEN János: Az olasz hermeneutika Crocétól Ecóig, Budapest, Kávé Kiadó, 1998.
Jean GRONDIN: Einführung in die philosophische Hermeneutik, Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1991, 162–166; 2. kiad., 2000, 174–178. Magyarul: Bevezetés a filozófiai hermeneutikába, ford. NYÍRŐ Miklós, Budapest, Osiris, 2002, 175–179.)

6) Bónus Tibor: Ricoeur hermeneutikájáról

Paul RICOEUR: Az interpretációk konfliktusa = A hermeneutika elmélete I., szerk. FABINY Tibor, Szeged, 1987, 199–218.
Paul RICOEUR: Az én és az elbeszélt azonosság = P. R.: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Bp., 1999.
Paul RICOEUR: Metafora és filozófia-diskurzus = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ Béla, Bp., [é. n.], 65–96.
Jacques DERRIDA: A fehér mitológia = Az irodalom elméletei V., szerk. THOMKA Beáta, Pécs, 1997, 5–102.
Jacques DERRIDA: Le retrait de la métaphore = J. D.: Psyché. L’invention de l’autre, Paris, Galilée, 1987, 63–93.

7) Bónus Tibor: Hermeneutika és dekonstrukció a Gadamer–Derrida-vita tükrében

Hans-Georg GADAMER: Destrukció és dekonstrukció, Literatura, 1991/4.
Hans-Georg GADAMER: Szöveg és interpretáció = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ B., Bp., [é. n.], 17–91.
Jacques DERRIDA: Két kérdés aláírásokat értelmezve, Literatura, 1991/4.
Jacques DERRIDA: Béliers. Le dialogue ininterrompu: entre deux infinis, le poème, Paris, Galilée, 2003.
Hans-Georg GADAMER: Wer bin Ich und wer bist Du?, Frankfurt am Main, Suhrkamp Verlag, 1973.

P/IR/AIR/MOD-3 Irodalomelmélet II. / Literary Theory II
Az amerikai irodalomelmélet klasszikusai. Szövegolvasás (K) / The Classics of American Literary Theory (E)
Dávidházi Péter
csütörtök / Thu, 17–18:30, ADs 204/a

A két félévre tervezett irodalomelméleti szövegolvasási szeminárium kiegészíteni és elmélyíteni hivatott az Irányzatok a mai angol és amerikai irodalomtudományban című előadássorozaton megszerezhető ismereteket, főként a huszadik századi irodalomelmélet legjelentősebb irányzatainak, illetve azok főműveinek tüzetes szövegelemzései révén. Az előadásokon ugyanis főként az egyes irodalomelméleti irányzatok és művek elvonható gondolati hozadékáról esik szó, s nincs mód szövegviláguk sajátosságainak tanulmányozására, holott a kritikai szövegek nyelvi és retorikai elemzésének tanulságai jelentősen módosíthatják az egyes iskolák és szerzők programnyilatkozataiból vagy tudatosan vállalt elveiből kibontakozó képet. A kritikai és irodalomelméleti szövegek narratív szerveződése, érvelési retorikája, szakszókincse, metaforahasználata és egész utalásrendje szorosan összefügg az irodalom, kritika és elmélet viszonyáról vallott nézeteikkel és tudatos vagy öntudatlan előfeltevéseikkel. A feldolgozandó anyag rendkívül gazdag: Edgar Allan Poe, Ralph Waldo Emerson, Henry James, T. S. Eliot, I. A. Richards, a sajátosan amerikai iskolák (New Criticism, Neo-Aristotelianism, Deconstruction, Post-Colonialism) vezéralakjainak (J. C. Ransom, Cleanth Brooks, W. K. Wimsatt, R. Crane, Jacques Derrida, Paul de Man, Harold Bloom, J. Hillis Miller, Geoffrey Hartman, Edward Said, Homi Bhabha) legfontosabb szövegei, valamint a kanadai Northrop Frye kritkaelméleti alapműve szerepelnek benne. Ahol az amerikai irodalomelmélet nem érthető meg az európai szerzőkkel folytatott párbeszéd bemutatása nélkül, vagy ahol jellegzetessége jobban szemléltethető európai szövegekkel összehasonlítva, ott minden esetben kitekintünk a megfelelő európai fejleményekre, s összehasonlító szövegolvasásokba bocsátkozunk. (Angol és amerikai témájú disszertáció esetében is ajánlott.)
This two-semester course is a companion of the lecture course on Trends in English and American Criticism in that it purports to study in depth the topics of the lecture through close reading of the most important works of—mainly twentieth-century—American literary criticism. The study of the critical texts chosen for discussion is conducted on the assumption that linguistic and rhetorical analysis may significantly modify programmatic or consciously avowed authorial positions. The narrative organization, terminology, metaphors and the system of allusions in critical texts is inseparable from the conscious or unacknowledged assumptions of literature, criticism and theory, and also from the way in which their relationship is interpreted. The reading list includes Edgar Allan Poe, Ralph Waldo Emerson, Henry James, T. S. Eliot, I. A. Richards, representatives of specifically American schools such as New Criticism, Neo-Aristotelianism, Deconstruction, Post-Colonialism (J. C. Ransom, Cleanth Brooks, W. K. Wimsatt, R. Crane, Jacques Derrida, Paul de Man, Harold Bloom, J. Hillis Miller, Geoffrey Hartman, Edward Said, Homi Bhabha) as well as the Canadian Northrop Frye. Wherever justified, European analogies and differences are considered. (Recommended for students irrespective of orientation — English or American.)

P/IR/AIR/MOD-3 Irodalomelmélet II. / Literary Theory II
Posztmodern fordulat az amerikai regényirodalomban 1950–1980 (K) / The Postmodern Turn in American Fiction (E)
Takács Ferenc
csütörtök / Thu, 12–13:30, ADs 204/a

A szeminárium az ötvenes évek előzményeire visszapillantva az utolsó harminc évnek azokat a regényeit tekinti át, amelyeket a „posztmodern fordulat” jegyében értelmez a mai irodalomtudomány. A hatvanas-hetvenes évek során íródott reprezentatív regényekre összpontosítva vizsgálja, hogy miként vált problematikussá, egyben erőteljes önreflexió tárgyává az amerikai regényben a regényírás mindhárom komponense: a szerzői személyiség, a regényben újraalkotott valóság és maga a regény mint műfaj, közlésközeg, technika és ismeretmód. Egyben rámutat, hogy a válság tudatosításával és a legkülönfélébb közvetett előadásmódok – paródia, pastiche, játékosság, „black humor” stb. – bevetésével miként volt képes ennek az új korszaknak az amerikai regényírása nyereségbe fordítani a veszteséget, s korszakos jelentőségű eredményeket felmutatva diadalt ülni önnön fenyegetettsége és veszteségtudata felett. (Amerikai témájú disszertáció esetében ajánlott.)
Starting with a preliminary look at the fifties, the course covers a representative sample of those American novels of the last thirty years critics associate with the “Postmodern turn” in post-fifties American fiction. Focussing on the sixties and the seventies, the course attempts to demonstrate how authorial self, represented reality and the fictional medium itself (the three components involved in the production of novels) became problematic for a number of novelists in the period concerned, and how these authors turned this problem into the object of intense self-reflection in their fiction. Nevertheless, the course suggests, through the fictional consciousness of the problem, and through the deployment of various techniques of indirection (parody, pastiche, play, fabulation, “black humour,” etc.) the American novel of the period was able to turn its sense of loss and uncertainty into an artistic triumph. (Recommended for students working on American topics.)

P/IR/AIR/MOD-3 Irodalomelmélet II. / Literary Theory II
A Joyce-kultusz irodalmi antropológiája / The Literary Anthropology
of the Joyce Cult
Takács Ferenc
csütörtök / Thu, 14–15:30, ADs 204/a

A szeminárium az esszencialista műfelfogáson és a naiv reprezentációs befogadás-felfogáson túllépve az irodalmi kultuszt mint az irodalom „elsajátításának” az egyik szociálisan megkonstruálódó működésformáját és intézményét mutatja be annak az irodalmi kultusznak a vizsgálata keretében, amely századunkban James Joyce és munkássága köré szövődött. Megvizsgálja a Joyce-életmű „önkultikus” jegyeit, áttekinti a Joyce-kultusz kialakulásának historikumát, részletesen elemzi a kultusz természetrajzát, és kitér a kultusz alakváltozataira, az „apotheizáló” és „diabolizáló” variánsokra. Mindvégig figyelmet fordít arra az irodalomelméletileg is fontos jelenségre, hogy az irodalmi kultusz egyben interpretációs gyakorlat is, tehát szervezett jelentésadó tevékenység.
The seminar goes well beyond the essentialist and naive representationist view of literature and presents the literary cult as a socially constructed form and institution for the appropriation of literature. The frame within which this enquiry is conducted is the literary cult surrounding the figure of James Joyce in our century. It investigates the elements of the self-generated cult in Joyce's work, reviews the history and the nature of that cult, and considers the different—‘apotheizing’ and ‘diabolizing’—varieties the cult has developed. It is assumed at the same time that the literary cult is an exercise in interpretation, thus an organized form of producing meaning.

P/IR/SZL/KNY-3 Irodalomelmélet II.
Az orosz irodalomtudomány fő irányzatai a XIX–XX. században
Han Anna
kedd, 12–13:30

A kurzus tematikája a következő irodalomtudományi iskolákra terjed ki: A.Veszelovszkij  történeti poétikája és az összehasonlító irodalomtudomány kialakulása, A.Potebnya nyelvészeti poétikája és a költői képek elmélete, az orosz szimbolizmus esztétikai tanítása és nyelvfilozófiája (A. Belij és Vjacs. Ivanov), az orosz formalizmus tudománytörténeti gyökerei és elméleti rendszere, az orosz fenomenológiai iskola és Gusztáv Spet esztétikai rendszere, Mihail Bahtyin és az orosz  hermeneutikai gondolkodás sajátosságai.

A viktorinánus kort átmeneti korszakként szokás emlegetni, ahol a látszólagos harmóniát és stabilitást lappangó kételyek, aggodalmak és a széthullástól való félelem járják át. A viktoriánusokat szokás a késői romantika alkotóihoz is hasonlítani, jóllehet számos modernnek számító gondolat is felütötte már a fejét a viktoriánus gondolkodásban. Moralizmus és esztéticizmus, elvesztett hit és heves eretnek viták, a fejlődésbe vetett hit és a segíts magadon elve, illetve az idealizált letűnt korok utáni vágyakozás egymással való kölcsönhatásban, egyidejűleg jöttek létre. A kurzus az elméleti írások, irodalom és művészet összehasonlító elemzésével betekintést kínál a sokoldalú és gyakran ellentmondásos korszakba. (Angol és amerikai témájú disszertáció esetében is ajánlott.)
The Victorian age is frequently described as an ‘age of transition’ in which the apparent harmony and stability is undermined by latent doubts, anxieties and a feeling of disintegration. Likewise, the Victorians are often referred to as late Romantics, yet many of the modernist ideas are also characteristic of the Victorian frame of mind. Moralism and aestheticism, loss of faith and fervent sectarian debates, a strong belief in development and self-help and a desperate longing for idealized past ages are present simultaneously, and are, in a way, dependent on each other. The course is intended to give an insight into this many-sided and often controversial period by relying on the comparative study of theoretical writings, literature and art.
(Recommended for students irrespective of orientation — English or American.)